Bejelentés



SZOMBAT: AZ IDŐ SZIGETE

MENÜ








Orbán Béla:

A Szombatról...



A héber nyelvben a munkát két szóval is jelölik.

-Avot /szolgálat/
-Malacha


A malacha szót, ha jobban megfigyeljük, igencsak hasonlít,- nem véletlenül a melech szóhoz, ami királyt jelent.
A szombati munka tilalma az utóbbi szó használatához kapcsolódik.
Mert a szombat Istené, és nekünk adományozta örömét (oneg sabbath), e napon csak egyedül Ő uralkodhat szellemünkön-lelkünkön és testünkön is.
Ez nem jelenti a külvilág kizárását, nem jelenti embertársainktól való elhatárolódást sem.Főleg a családunktól való elkülönülést nem.
Mitöbb, ilyenkor társunkkal, családunkkal együtt kell Isten jelenlétében lenni, lélekben is felfrissülnünk, de testünk is a hétköznapok rabságából szabad, és mindaz, ami számára építő, frissítő, pihentető: Isten ajándéka. E napon különösen.

Tehát egymással, szellemben - lélekben - fizikailag együtt : Isten előtt, Istennel. Hogy e napon megpihenjünk, erősödjünk, és még egymással is közelebb kerülhessünk:szeretetben.

Az avot /szolgálat/ pedig nem el nem hanyagolható, és szükséges tenni, mindazt, ami az élethez szükséges feladat.
A szombatra hívatkozva henyélni nem lehet, és másokat sem foghatok be magam helyett munkára, hiszen akkor én kényszerítem malachára
ez szintén bűn, mert akkor ő (ők) sem tudnak legalább lélekben, vagy testben pihenőt tartani: miattam sem.

Egyedül viszonylag könnyű tehát leállni, családban viszont már hét közben végezzük el mindazt, ami lehetséges, hogy a szombatot ne zavarja az elvégezetlen munkánk, mulasztási bűneink.


A következőkben had osszam meg egy személyes bizonyságomat a szombatról, mely tanulság lehet mindannyiunknak.

Sok évvel ezelőtt először voltam Izraelben, ahol nem győztem megélni azt a csodát és örömöt, hogy Otthon vagyok. Jeruzsálem minden utcáját bejártam, mindenhova benéztem, mindent átöleltem. Valóban hazaérkez-tem Családomhoz, és sosem hittem volna, hogy lényegében ez hiányzott annyira számomra évtizedeken keresztül.

Ekkor ért egy fájdalmas meglepetés: megérkezett a Szombat.
Jeruzsálem utcái péntek délután a nagy sürgés-forgás után hirtelen elcsendesültek. a boltok bezártak, az utcák üresek lettek, a közlekedés megállt.
Egy idő után ijesztő lett a csend !
Az Óvárosból gyalog kellett mennem szállásomig, és egyre inkább feszültebb lettem e csendtől ! Első lépésként méltatlankodni kezdtem, aztán elkezdtem sajnálni azokat, akik most a "Törvény alatt vannak"...
Aztán irigy és féltékeny lettem. Irigy azokra, akik most együtt vannak családjukkal és családukban. Talán egy kissé dühös is voltam , hogy most egyedül hagytak, egyedül, kirekesztve éreztem magamat mindenből. Hát hogy tehették ezt velem ? Hiányzott a megtalált Nagy Családom, és az a közösség, melyet saját családnak hívnak.
És a Csend pedig egyre nehezebben volt elviselhető számomra.
Mindez fokozódott, mikor a csodaszép péntek este (szombat kezdetén)
megérkeztem a rendelkezésünkre bocsátott, jól berendezett lakásba, ahol
ledőltem társam mellé, és nem volt miről beszélnünk. Nem tudtam ráadásul "igen fontos" dolgot végezni-intézni,- nem volt pótcselekvésre
módom . Nem volt lehetőségem olyanba menekülnöm, melyeket valamennyien oly jól megindokolva, és másoknak is bizonygatva, világot megváltó, vagy megváltoztató lendülettel teszünk, hogy magunkat és másokat becsapva kikerülhessük a szembesüléseket és rendezéseket.

A Szombat az akkori, igen fontos embert, rohanását megállította, a belső
hallást elnyomó külső zajokat megszüntette.

Maradtam magammal, számolnom kellett állapotommal, helyzetemmel, megannyi felesleges idő-, és erőpocsékolásommal.

Ketten maradtunk: Isten és egy, a Csendben összetört ember.

Rég volt az, amiről most írok, és azóta e történet,- Isten kivételével-, valamennyi szereplője megváltozott, vagy eltünt...
A tapasztalat és bizonyság azonban él, és most kérdésként másnak kell tovább adnom:
- Vajon a szombatod azért nem éled meg Istentől elrendelt módon, mert önmagadban nincs rendezve sok dolgod?
Félsz találkozni Istennel "négyszemközt" ?
- Netán társaddal és családoddal való kapcsolatodról és viszonyodról adna megrázó leleplezést számodra a Csend, mikor kettesben, vagy családként együtt állhattok Isten előtt?
Azon a szombaton számomra a sírásig vitt el a felismerés: egyedül vagyok !
A példás férj, szép házasság, irigylésre méltó egzisztencia stb., stb.,stb., mind-mind hamis kép lett: magam lepleződtem le magam előtt.

E történetecske arra szeretne rávilágítani, hogy nem lehet Isten előtti, örömteli Szombatja senkinek, akinek Istennel rendezetlen a viszonya !
Csak az újjászületett embernek van szombatja Krisztus által és Krisztusban.
Akinek pedig rendezetlenek az emberi kapcsolatai, hogyan lenne rendezett Jeshuával (mindenben Urával?), és általa Istennel a viszonya?
Miként állhatna meg Őelötte ?
E rendezettlenségek miatt nem családi, vagy közösségi a szombat , mert a szombat a rend napja is. Isten pedig az emberi kapcsolataink rendezése után családokat, közösségeket és a Népet együtt várja maga elé. Hogy megáldhassa Atyaként: gyermekeit......

Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!